2007. november 25., vasárnap

Imádom

„A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál." - Charles Darwin



”Aki képtelen szeretni egy kutyát, nem szereti az embereket sem.” - Alain Delone



”A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” - Gerald Durrell


"Nincs a világon jobb lélekgyógyász az arcunkat nyalogató kiskutyánál.” - Jane Goodall



„Nem számít, milyen kevés pénzed vagy tulajdonod van. Ha kutyád van, gazdag vagy.” - Louis Sabin

2007. november 22., csütörtök

Megragadó

Vörösmarty Mihály - Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!

2007. november 15., csütörtök

Ma leesett az első hó... ennek örömére:




Szép Ernő: Hó

Ó, de szép,
Ó, de jó,
Leesett
Nézd, a hó!
Hull a házra, hull a fára,
A lámpára, a járdára,
Mint az álom, oly csuda
Fehér lett Pest és Buda.
Ó, de szép,
Ó, de jó,
Gyúródik
Hógolyó.
Fiúk, lányok meg nem állják,
Egymást vígan hajigálják,
Olyan harc ez gyerekek,
Amit én is szeretek.

2007. november 12., hétfő

Ez is aktuális kedvenc

Ady Endre - Párisban járt az ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Pillanatnyi érzés...



A világ minden nyelvén létezik ez a mondás: "Amit a szem nem lát, a szív nem érzi." Márpedig én azt mondom, hogy nincs ennél tévesebb állítás. Minél távolabb vagyunk egy élménytől, annál közelebb érezzük a szívünkhöz, hiába próbáljuk meg elfojtani és elfelejteni. Amikor száműzetésben vagyunk, minden apró emléket féltve őrizgetük, ami a gyökereinket juttatja eszünkbe. Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő őrá emlékeztet.

"AMIT A SZEM NEM LÁT, A SZÍV AZT IS ÉRZI!"

2007. november 11., vasárnap

Mjúúúzik... ;)

Egy kis irodalom

Márai Sándor - Halotti beszéd

Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
Por és hamu vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek...
Össze tudod-e rakni még a Margit szigetet?
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat,
A halottnak szakálla nő, a neve számadat.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporladnak, elszáradnak a szájpadlat alatt.
A pillangó, a gyöngy, a szív nem az már, ami volt,
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt,
És megértették, ahogy a dajkának énekét
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti még.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
A gyereknek Toldi-t olvasom, s azt feleli: oké!
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
"A halál gyötrelmei körülvettek engemet..."
Az óhiói bányában megbicsaklik a kezed,
A csákány koppan, s nevedről lehull az ékezet,
A Tyrrén tenger zúgni kezd, s hallod Babits szavát,
Krúdy hárfája zengi be az ausztrál éjszakát...
Még szólnak és üzennek ők mély szellemhangokon,
A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltasz: Az nem lehet, hogy oly szent akarat...
De már tudod: Igen! Lehet!... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen. Halottért sírni kár.
A konzul gumit rág, zabos, törli szemüvegét.
Látnivaló: untatja a sok okmány és pecsét.
Havi ezret kap és kocsit. A missis és a baby
Fényképe áll az asztalán. Mi volt nekik Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava? Rippl színei? Bartók vad szelleme?
Az nem lehet, hogy annyi szív... Maradj nyugodt, lehet!
A nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj! Tudjad: már él a kis sakál,
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál.
Már sarjad a vad kaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek.
Még azt hiszed, hogy élsz... Nem... Rossz álom ez is!
Mert hallod a dörgő panaszt: Testvér testvért elad!
S egy hang aléltan közbeszól: Ne szóljon ajakad...!
Egy másik nyög: Nehogy ki távol sír a nemzeten...
Még egy hörög: Megutálni is kénytelen legyen...
Hát így. Keep smiling. És ne kérdezd senkitől, miért?
Vagy rosszabb voltam mint ezek? Magyar voltál. Ezért!
És szerb voltál, litván, román. Most hallgass és fizess!
Kimúltak az aztékok is. Lesz majd hát, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar leletet.
A rádióaktív hamu mindent betemet...
Tűrd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen!
Tűrd, hogy ember nem vagy itt, csak szám egy képletben!
Tűrd, hogy Isten tűri ezt, s a vad tajtékos ég!
Nem kell villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség...
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet.
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet.
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat,
S ne mukkanj, mikor a boss megszámolja fogad!
Szorongasd még rongyaid, a bugyrodat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt...
Mert ez maradt. Zsugorian nég számbaveheted
A Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet...
És Jenő nem adta vissza a Shelley kötetet...
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet...
És elszáradnak idegeink, elakad vérünk, agyunk...
Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
Ime, por és hamu vagyunk.

Eros Ramazotti




2007. november 9., péntek

Női könnyek

- Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját.

- Mert én nő vagyok. - válaszolta az asszony.

- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú.

- És ezt soha nem is fogod megérteni... - válaszolta gyermekét átölelve az anya.



Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is:

- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?

- Minden nő ok nélkül sír. - ez volt minden, amit az apa válaszolt.


A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat:

- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?

Az Atya elgondolkozva válaszolt:

Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is továbbmenjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja: egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.

Látod: egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól, ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik...

Márai Sándor: A lustaságról

Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges.
Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elódázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe.
Aztán van a másik, a függőleges lustaság, amikor a pillanat előtt maradunk lusták, amikor nem gondoljuk, mondjuk, vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki a kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg a levelet, vagy nem jegyezzük fel a gondolatot, rögtön akkor, abban a pillanatban.
Ez az utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet...

2007. november 8., csütörtök

Szerintünk, informatikus nők szerint... :)


A férfiak, az informatikus nők szerint


Vírus férfi: Észre sem veszed, és beköltözött a lakásodba, mindent elsajátít.


Internet férfi: Fizetned kell, hogy hozzáférjél.


Szerver férfi: Mindig foglalt, amikor szükséged van rá.


Windows férfi: Tudod, hogy teli van hibákkal, de nem tudsz nélküle élni.


Powerpoint férfi: Arra jó, hogy bemutasd másoknak, de önmagában nem érték.


Excel férfi: Azt modják, hogy minden félére jó, de te csak az alap műveletekre használod.


Word férfi: Mindig van egy meglepetése számodra és nincs olyan ember a világon, aki megértené.


D.O.S. férfi: Valaha mindenkié volt, de most senkinek sem kell.


Backup férfi: Azt hiszed róla, hogy minden ott van amire vészhelyzetben szükséged lehet, de a valóságban messze nem tud annyit nyújtani.


Scandisk férfi: Tudjuk, hogy hasznos, és csak segíteni akar, de valójában senki sem tudja, hogy mit csinál.


Képernyővédő férfi: Semmire sem jó, de szórakoztat.


Kábel férfi: Csak akkor jó, ha be van dugva.


Infravörös férfi: Érintkezés nélkül akarja a kapcsolatot fenntartani.


USB port férfi: Büszkén mondogatja magáról, hogy minden gépbe bedugható.


Képernyő férfi: Mindent megmutat neked, de ő semmit sem lát belőled.


Billentyűzet férfi: Minden funkcióhoz más-más parancs/parancskombináció szükséges, de kitanulható, és többnyire jól működik.


Modem férfi: Jó kapcsolatteremtő, de előbb-utóbb megszakad a kapcsolat.


RAM férfi: Amint megszakad a kapcsolat, azonnal mindent elfelejt.


Merevlemez férfi: Mindenre mindig emlékszik.


Egér férfi: Csak akkor működik, ha lökdösöd.


Multimédia férfi: Tőle minden szép, de amikor kikapcsolod, visszatér a totál unalom.


Felhasználó férfi: Semmit sem csinál jól, és állandóan kérdéseket tesz fel, és meg akarja érteni a dolgot.


E-mail férfi: A hülyeségeivel mindenkinél megfordul, a fontos dolgokat meg nem közli.


Számítógép férfi: Az előzőek tökéletlen kombinációja, mely minél többet dolgozol vele, annál nagyobb lelki károkat okoz benned.

Hmm... ;)





































2007. november 4., vasárnap

Johann Wolfgang Goethe - Rád gondolok


Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.


Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.


Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.


Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!

Pilinszky János - Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem...

Ignotus - Akarom


Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,

Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szíved fájjon,

Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra,-
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra.

Vin Diesel
















2007. november 3., szombat

Boldogság, szerelem, béke... avagy a pillanatyi érzés(em)

Még...


A csókok perzselnek még
bőrünkbe érintések égnek
még a hit nem adta át helyét
a hallgatag reménynek


Még vágyak kúsznak mögénk
borzongat játéka a kéjnek
jut még a nappalnak érintés
marad még extázis az éjnek


Párás lesz még a szem
ha a könny már csordulni akar
még a csúcson kibuggyan
szalad az arcon nedves vonal


Még a remegés végig hullámzik
zihálva küzdő testünkön
még feszül a vágyak húrja
és kivárjuk, hogy szakadva pendüljön


Még édes az érintés
a vihar utáni nyugalmas csendben
még egymás árnyékába bújunk
ebben a szeretet-melegben.


http://gportal.hu/gindex.php?pg=8720388&nid=1906543