2007. október 30., kedd

Aggódás


"...A gond a szívünk gyökerén tanyázik, s ott titkos kínokat csírázik, békétlen hánytorog, zavar nyugtot, gyönyört; mindegyre új meg új álarcot ölt, házat mutat s tanyát, kis gyermekeket meg asszonyt, máskor tűz, víz, tőr, mérgezés; attól remegsz, mi nem jön, és mit el sosem veszítsz, azt kell folyton siratnod..." - Goethe Faustja, 1. rész

2007. október 23., kedd

Számomra ő az "állatok királya"...







Gorilla

A gorilla nem fejlődési vonala mintegy 7 millió éve vált külön az emberekétől (és a csimpánzokétól). Két fajuk a nyugati gorilla (Gorilla gorilla) és a keleti gorilla (Gorilla berengei). A nyugati gorillák Nyugat- és Közép-Afrika trópusi esőerdőiben élnek Nigériától Kongóig, míg a keletiek Közép- és Kelet-Afrika egyes területei (Kelet-Kongó, Ruanda, Uganda) esőerdeiben. A hegyvidéki gorillák, amelyeket Dian Fossey és a róla készült Gorillák a ködben című természetfilm tett híressé, a keleti gorillák egyik alfaja (Gorilla berengei berengei).
A gorillák a legnagyobb emberszabású majmok: a keleti hímek elérhetik a 185 cm-s magasságot és megközelíthetik a 300 kilót. A nőstények jóval kisebbek, legfeljebb 100 kg-osak. A hímek nemcsak nagyobbak a nőstényeknél, de a koponyájukon végighúzódó csonttaréj miatt ábrázatuk is jelentősen eltér azokétól.
A keleti gorillák testesebbek a nyugatiaknál. Szőrzetük fekete; az idősebb hímek hátán ez ezüstösre fakul.
Mivel a földön élnek, testsúlyukat hátsó lábaik hordozzák, de mivel járás közben erősen előredőlnek, ezért menet közben két öklükre támaszkodnak.

A gorillák az esőerdők, hegyi köderdők talajszintjén élnek; csak a kisebb nőstények és a fiatalok másznak fára. Akár 4000 méter magasságig is felhúzódnak. Előszeretettel tartózkodnak az emberi települések és megművelt területek közelében kiirtott esőerdők helyén növő bozótosban, mivel ott a sűrűbb aljnövényzetben több a táplálék. Természetes ellenségük nincs, még a fiatalokra is csak a krokodilok és a leopárdok lehetnek veszélyesek.
A nyugati gorillák táplálékában sok a gyümölcs, a keletiek inkább leveleket, rügyeket esznek. Napjuk nagy részét táplálkozással töltik. Hajnaltól délig esznek, ekkor a felnőttek egy kicsit pihennek, a kölykök pedig természetesen játszanak. Az evést délután folytatják, majd alkonyatkor fészket építenek gallyakból és levelekből, és abban töltik az éjszakát. Naponta egy-két kilométert vándorolnak táplálék után kutatva. A nőstények 6–9 évesen válnak ivaréretté, és egy-két év múlva (az új csoportba állás után) szülik meg első utódjukat. A csimpánzoktól eltérően nem vadásznak; elsősorban faleveleket, fekérget, rügyeket és gyökereket esznek. Állati eredetű táplálékként csak időnként (ritkán) egy-egy rovart esznek meg. Mivel nincs vadászterületük, területfoglaló ösztönük sokkal gyengébb, mint a csimpánzoké. Éppen ezért vannak olyan, magányosan vándoroló hímek, akik csak időszakosan csatlakoznak egy-egy csapathoz.
A gorillák kisebb családi közösségekben élnek, amelyeket egy idősebb, ezüstös hátú hím vezet és védelmez. A gorillák jóval kevesebbet kurkásszák egymást, mint más majmok. A hím és a nőstények kapcsolata szoros, a nőstények viszonyra lazább, mivel nem rokonok: ivaréretten elhagyják csapatukat, és másokat keresnek maguknak. Csakúgy, mint a többi főemlősnél, ahol a hímek dominálnak, náluk is megfigyelték a kölyökgyilkosságot. Ennek szerepe ugyanaz, mint más állatoknál: a nőstényt megszerző új hím azért öli meg elődje kölykét, hogy a nőstény mielőbb újra fogamzóképes állapotba jusson. 251–289 napos vemhesség után 1, ritkán 2 kölyöknek adnak életet. Az újszülött gorilla 1,5–2 kilós és teljesen magatehetetlen, az anya a karjában hordozza. Néhány hónaposan már anyjuk hátán lovagolnak, és itt is maradnak 3–4 éves korukig. 2–4 éves korukig szopnak, ivaréretté 7 évesen válnak. Egy nőstény élete során 3–6 utódot nevelhet fel.
Kommunikációs képességük fejlett. A "Koko" nevű nősténynek egy kaliforniai állatkertben 600 ASL (süketnéma jelbeszéd) jelet tanítottak meg, és ezeket Kokó valódi nyelvként használta. Nemcsak érzelmeit tudta kifejezni, de maga is alkotott új jeleket. Mindez és más hasonló kísérletek arra utalnak, hogy az emberszabásúak kommunikációs kapcsolatrendszere fejlett.
A szürke hátú vezérhím feladata az utódnemzés és a csoport védelme. Veszély esetén két lábra állva, mellét döngetve próbálja elijeszteni a betolakodót. Ha ez sikertelen, egyenesen felé rohan, de meg nem üti. Egy kétszáz kilós gorillahím támadása az emberen kívül minden betolakodót elijeszt. A gorillákra leselkedő legnagyobb veszély élőhelyük pusztulása és a vadászat („bushmeat”), ami a világméretű kampány ellenére is virágzik.
A gorillák száma aggasztóan alacsony. Becslések szerint a hegyvidéki alfajból kb. 620 élt az 1980-as évek végén; azóta számuk mintegy 647-re emelkedett. A hegyi gorillák körülbelül fele Ugandában él, a többiek Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaságban, főleg a Virunga Nemzeti Parkban.

2007. október 22., hétfő


Cool man ;)














































So beautiful...


A láng

március 14.



Halk sercegés hasított az éjszakába: gyufát, majd arról gyertyát gyújtottak.

"Megszülettem. Egy kis láng, melynek az élete rövid, de soha nem lehet tudni, mire lesz képes, minek lesz elindítója. Egy férfi jött, kezében tollal, papírral, majd valamit írni kezdett. Arca fakó volt és színtelen. De én éreztem valamit, egy szikrát, mely arra várt, hogy elborítsa elméjét. Arca már nem azé volt, aki az előbb ideült. Egy új embert láttam, kinek szeme szinte lángban égett, miközben a sorokat rótta. Olyan embert láttam, aki le akarja vetni láncait, hogy börtönéből kitörjön. A belsejében eddig lappangó kis szikra tüzet fogott, és hamarosan őrjítő forróság öntötte el: a harc heve. Mert megérezte jövőjét, azt, mi történni fog, de nem bánta. Ő csak írt, rendíthetetlenül. Tudta: a holnapi nap nagy nap lesz. Már hallani lehetett, hogy miközben írja a versét, mondja a refrént: ... rabok tovább nem leszünk!

Letette a tollat. Érezte: eljött az idő. Elfújta a gyertyát, de én még éltem. Nem, nem a gyertya lángja voltam, hanem az övé, az ő lelkében éltem. Ott voltam a szívében, miközben a Nemzeti dalt írta, ott voltam, mikor először elszavalta, és ott voltam, mikor meghalt..."

De a láng tovább élt. Ő mindannyiunk szívében ott van, ég, míg álmaink nem valósulnak meg, vagy míg el nem nyel a feledés homálya.


/Tóth Gyula Miklós, JAK Magazin/

Favoritok