2009. szeptember 24., csütörtök

♥♥ 2,5 év ♥♥

Hozzám nőttél észrevétlenül,
Beépültél húsomba, vérembe,
Itt élsz velem legbelül,
Tested lenyomata beégett testembe.

Szemeid néznek vissza tükrömből,
Mosolyod lebeg az éjszakában,
Ajkad mesél vágyról, szerelemről,
Ismertelek már egy más világban.

A szeretetnek vagy örök szelencéje,
Flastrom az összes sebemre,
Az odaadás forró, édes kemencéje,
Nyugtató csók a lelkemre.

Nem tudunk semmit a jövőről,
Csak tobzódunk önfeledten a mában,
Pillanatokat lopunk az időből,
S a végtelent leljük egymás karjában.

/László Ilona - Veled/

2009. szeptember 17., csütörtök

www.law.pte.hu


A jog a társadalmi normák egyik típusa. A jog kifejezést mind a jogtudományban, mint a köznyelvben több értelemben használjuk, épp ezért sokféle jog meghatározással találkozhatunk. Legáltalánosabban úgy határozhatjuk meg a fogalmát, hogy a jog olyan magatartási szabályok (normák) összessége, amelyek keletkezése állami szervekhez kötődik, azokat az állam bocsátja ki, a társadalomban általánosan kötelezőek, és érvényesülésüket az állami szervek végső soron kényszerrel biztosítják. A jog fogalmát két értelemben használhatjuk: jelenti egyfelől a jogosultságot, az alanyi jogot (facultas agendi), tehát azt, hogy bizonyos személynek cselekvési lehetősége van. Másfelől a jog jelenti a jogszabályokat is, a tárgyi jogot (norma agendi).

2009. szeptember 15., kedd

2009. szeptember 8., kedd

ADY


Ősz felé

Sivár, őszt jósló, nyári nap.
Tarlóból fújdogál a szél,
Egy-egy lehulló falevél
Szállongva széltől szárnyra kap.

Sivár, őszt jósló, nyári nap.
A mult bús romjai közül,
Emlékek szálldosnak körül
S lelkem borzadva felriad.

Sivár, őszt jósló, nyári nap.
Emlékezés, hulló levél,
Temetőből a kósza szél,
Felébredés kripták alatt.

Sivár, őszt jósló, nyári nap.
Enyészet közelg, jön a tél,
Szállong az emlék, falevél
S reszketve széltől szárnyra kap.

Sivár, őszt jósló, nyári nap.
Romok közűl a szellemek
Alvó szivet ébresztenek.
Ébredés a kripták alatt...

2009. augusztus 31., hétfő

Jó olvasgatást! ;)

LAÁR ANDRÁS

Bár lennék...

Bár lennék fogtömés,
vagy kicsiny rút kapszli,
vagy félig fútt luftballon,
vagy bármi,
csak ne répa

A Sóhajok Hídján

A Sóhajok Hídján
megálltam merengve
Köröttem dalolt a nyár
Imára kulcsoltam kezemet esengve:
Csak buzi ne lennék már!

Só

Sótartóba kell a só
Mosodába a mosó
Fogantyúra egy fogó
Akasztóra a zakó
Nem pedig ledobni a földre, büdös kurva kölök!

Buborék

Buborék, buborék
Színjátszós, csodaszép
Imitt veres, amott kék
Orromból jött ki elébb

Laci

Laci volt.
Laci van.
Laci lesz.
Én nem vagyok Laci.
Most mi lesz?

Lábujjamról

Lábujjamról lévén szó
csak annyit mondhatok,
nem azért lila
mert már érett.

Púp

Hátamon a púpom
Megbékélnék vele,
Ha tudnám biztosan,
Hogy én vagyok a TEVE.

Viziló

A viziló is randa, és büdös a szája,
mégse mondja mindig, hogy: "
jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre felmutatni!"


Egy lány fülébe súgok

Egy lány fülébe súgok
szerelmeset, szépet.
Azt, hogy a szerelem
idebenn úgy éget.

Lágyan fuvalmazó
szellő száll az éjben
- vastag fülzsírcsatak
van a lány fülében.

A csehek

A csehek.
A románok pláne.
Ki ne felejtsem a lengyelt!
És a bolgárok? Hát persze.
Meg mink is. Na meg a német.
Ki így, ki úgy, de azért mind, mind.
Bizony.

Peregnek az évek

Peregnek az évek,
nyúlik a bugyogóm,
combom két görbe cső,
lelóg a nagy bogyóm.

És hogyha kérditek,
mi is ez a titok, elmondom:
Legszebb mirigyemből
elfogyott a nyirok.

A kebelbarátom

Valahol egy kebel
Nekem a barátom.
Szép, és igen okos,
Képzeletben látom.

Testi-lelki szinten
Volnánk sülve-főve,
Csak az a nő hol van,
Kire rá van nőve?

A csokihóhér dala

Ej, ti bűnös csokik!
Gyertek csak közelebb!
Most legyetek bátrak,
Ahogy megjelenek!

Nagy, komplett talpammal
Felétek csattogok.
Így hallassátok hát
Édeskés hangotok!

Ropogósak vagytok?
Nugátok? Nápolyik?
Nagy vagány töltöttek?
Most melyik hova bújik?

Gyön a csokihóhér!
Ez a tény álladék.
Szájam katlanában
Már gyűlik a nyáladék.

Hamm. - Mondja egy hang.
Talán az enyimé?
Találja ki bárki,
A csokit lenyelim-é?