
2008. május 28., szerda
2008. május 26., hétfő
2008. május 25., vasárnap
2008. május 16., péntek
Babits Mihály - Éjszaka

Im itt a tág, a szabad éjszaka,
szép maga, szine, szaga s csillaga
mi szűk szobáknak sápadt gyermekit
együnk szerelmi vallomást neki -
Ó éjszaka! ó fényes éjszaka!
A föld ha nyúgalomé s gyönyöré,
szelid szárnyával ő borúl fölé,
mint jó szülő, takarva öleli,
áldón ragyognak ezer szemei -
Ó éjszaka! ó szelid éjszaka!
Ő sohsem pihen: alkot bodogan;
ölén száz élet nesztelen fogan.
ölén ha tölten nyújtozik a kéj,
szemét hamissan húnyja a "vak éj" -
Ó éjszaka! termékeny éjszaka!
Arany tőgyén, mely holdnak hívatik,
fehér tejjel táplálja gyermekit,
s hamerre kéjes dombhát domborúl,
tetsző fátyollal rejti, jámborúl,
Ó éjszaka! urasszony éjszaka!
Ő mindenekre egyaránt figyel,
jól tudja mindig ő, hogy mit mivel,
ő szárazságra bocsát harmatot,
meleg nap után hűs fuvallatot -
Ó éjszaka! ó gondos éjszaka!
Melegítő hűs, zaj-táplálta csend
mozgalmas nyúgalom, ne bánjuk, mit jelent;
mi szűk szobáknak sápadt gyermeki,
tegyünk, tegyünk szerelmi vallomást neki!
Ó éjszaka! ó szabad éjszaka!
2008. május 13., kedd
2008. május 12., hétfő
2008. május 6., kedd
2008. május 4., vasárnap
Közeleg a legszebb évszak...
Eltűnt az üde smaragdragyogás,
A lomb sűrűbb, sötétebb.
Április ment,
Május nyomába lépett,
És közeleg a nyár.
Az ifjú erdő komoly férfi már.
Összeborult a lomb,
Mélyzöld kupola lett.
Visszhangoz töprengő kérdéseket,
És önmagának harsogva felel.
A vihart addig nem engedi el,
Míg búgó hangon meg nem áldja őt.
A fák: keményderekú gondolatok,
Az ősi földből szívnak őserőt.
Koronájukat égnek emelik.
Ha van Isten, ha nincs:
Mindegy nekik.
Mert nekik `úgy kell élni,` mintha volna!
Viharban, csendben rájok lehajolna.
Mert nekik `nőni kell` -
És nőni - csak az ég felé lehet.
Eltűnt az ifjú smaragdragyogás,
Sötétebb lett a lomb.
Amit harsogva mond:
Riadó, érces, telthangú beszéd,
Meggondolt felelet.
Vagy ünnepélyes, komor hallgatás.
Az erdő férfi lett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)